2017. február 8., szerda

Robin Williamson
Ha a vágyak paripák volnának (fordítás)

Túl sokan csücsülnek a vén szarok a földi mennyországban
A politika ribancai árulják a seggüket
Láttam már az ígéret földjét – újra ígértek meg újra
Megvártam, hajnalban mit penget a lankadt banda
Kiszálltam időben – az aranyláz nem éri meg

Rohadok inkább a túlvalós esőben
Vérem és családom osztozzon nyűgömben-nyavalyámban
Hányok az unottfülű, mindentudó
Adokveszek-veszekadok médiazombiktól,
Hadd éljek a saját bőröm ezernyi ráncában

A MacGregorok nevében szólok hozzátok,
Robertsonok kiáltanak belőlem, a selymes Glen Shee
Gael vikingjei – bírták az esőt, a havat,
Nyűtték a cipőtalpakat –
Hangahajú Williamsonok a hetyke Armagh füvéről
Nem sok maradt: de egyikük én vagyok
Nem sok maradt: de az egyik én vagyok
Füleljetek csak…

Galwayba repülnék, ha a vágyak paripák volnának
Borotva-barnát vedelnék a Roisin Dhúba’
De lovaim lomhák, zsebemre rések hasadnak;
Az iramodó whisky lyukat éget két bőrsarumba

Úgy rémlik, pénteken történt: aranyló utcák
És aranyeső reményében szívem a Városba vitt,
De a ködben bronzkeményre fagytam, moslék lett reggelim
És a Ladbroke Grove-nál lapátomra bőszen hullt a sitt

Miféle lapjárás volt, ami Erin felé fordított,
Fizette a hajót és megszánta a kék
Ír sztrádák paddyjét, a szerény, szépszavú koldust?

Ha a vágyak paripák volnának, már rég ott lehetnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése