2017. február 8., szerda

Pestis van a városban

Pestis van a városban
Csontszobrok zengenek kopognak
Rendszerük alabástrom-xilofon, arcod neonfénybe
Olvad be.
Hullahalmok hátán botladozik a hajnal
Mire házamhoz ér
Már kékül a száj
Ajkaim temetővirágot
Hoznak, ágyam penész-tsunami
Kezedből drótok csüngenek szívembe át.

Halálból hoz mutatóba a világ
Immunlovagok harcolnak fecskendőkkel
Testünk szüzességéért
Mert határsértők lettünk
Nyálas afrikai folyondárok
Oly lélektelenül természetesek
Mint élő és élettelen közömbös násza
Örök-állapotunk megrokkan
Megnyílik zebra és Ádám közt
Bőrünk bomló gyümölcsök forrón olvadó héja
Szivárvány-átirányulásunk, végtelen-célalakunk
Képernyők prima materiája.

Fehér-édes dögkutak motoznak álmaimban
Totemek nyögik a nyelv eszkatonját és macskám
Elegánsan átlép testemen de ahogyan ruganyos
Mellső lábát reflexív bestialitással megragadom
Vörhenyes testtakarója egzotikus halotti leplem
Fehér szilánkokban tör át az ablakon
A Nap szépséges fénye
Sokan, saját letűnt szépségünk
Kartonmásai

Utoljára látjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése