Nem láttam, ahogy kimúlt.

Mire hazaértem, a kerti szék

Alatt feküdt.

Testét pattanásig feszítették

A mindenség rugói.

Szőre selyme dörzspapír.

Féltem, ha hozzáérek, felugrik

És csaholva tovaszalad. Vagy

Az égre szivárványszín

Szemcséket szórva robban szét

És kioltja két szemem lámpását.

A kerítésoszlop tövébe ástam el.